1001 éjjel

Felőröl ez a harc,
de cipelem a láncát.
Minden nap rohanás
kezdi és fejezi be táncát.

Ohh!
Nem lennék már, ha Te nem vigyáznál!
Zörren a zár, és az ajtón túl vár
esténként minden nap egy újabb meseország,
hazatérve Hozzád!

EZEREGY ÉJJEL, MESÉLD EL,
(HOGY) A LÉLEKLÁNG NEM ÉG EL,
S VELED, S VELEM,
(A) VÉGTELENBE TART AZ ÉRZELEM.

EZEREGY ÉJJEL, VIGYÉL EL,
ÉS TÖLTS EL ÚJ REMÉNNYEL,
HOGY ÉL, HOGY ÉG,
HOGY VÁRNAK ÉBREDÉSEN TÚLI ÚJ CSODÁK MÉG!

Kitakarva ébreszt (a) másnap,
hogy nem elég, ahhoz e menedék,
hogy színes képet lássak,
ha szürkébb épp a kék ég.

Nem lennék már, ha Te nem vigyáznál!
Zörren a zár, és az ajtón túl vár
esténként minden nap egy újabb meseország,
hazatérve Hozzád!

EZEREGY ÉJJEL, MESÉLD EL,
(HOGY) A LÉLEKLÁNG NEM ÉG EL,
S VELED, S VELEM,
(A) VÉGTELENBE TART AZ ÉRZELEM.

EZEREGY ÉJJEL, VIGYÉL EL,
ÉS TÖLTS EL ÚJ REMÉNNYEL,
HOGY ÉL, HOGY ÉG,
HOGY VÁRNAK ÚJ CSODÁK IS MAJD MÉG!

S ha ránk szakad majd hirtelen
az a bűvös ezerkettedik éj,
egy másik lángba fordul át az égi láng.
De túl a régi könyveken
rólunk mond valaki új mesét,
s a múltunk majd így él tovább!

EZEREGY ÉJJEL, MESÉLD EL,
(HOGY) A LÉLEKLÁNG NEM ÉG EL,
S VELED, S VELEM,
(A) VÉGTELENBE TART AZ ÉRZELEM.

EZEREGY ÉJJEL, VIGYÉL EL,
ÉS TÖLTS EL ÚJ REMÉNNYEL,
HOGY ÉL, HOGY ÉG,
HOGY VÁRNAK ÉBREDÉSEN TÚLI ÚJ CSODÁK MÉG!