Fel kell, hogy ébredj!

Rád adott a múlt egy vaksötét ruhát,
hogy angyalodnak hívd bukott szíved démonát.
Belehalsz, hogy a harc, mit vívni volna szép,
már százezer kudarc és bánat törte szét.

De a Fény tudd, hogy rád talál!
Te csak élj, ne félj, és menj tovább!
Ma is várnak vágyak, új csodák.
Csak hívd hited angyalát!

FEL KELL, HOGY ÉBREDJ!
FEL KELL, HOGY ÉLEDJ!
FEL KELL, HOGY ÉBREDJ!
FEL KELL, HOGY ÉLEDJ!

A semmi átölel és börtönébe zár.
A szíved mélybe hull és vissza nem talál.
Pedig nincs az a kincs, mit bánat lángja szül.
Ott csak végtelen a tél és jéghideg az űr.

De a Fény tudd, hogy rád talál!
Te csak élj, ne félj, és menj tovább!
Ma is várnak vágyak, új csodák.
Csak hívd hited angyalát!

FEL KELL, HOGY ÉBREDJ!
FEL KELL, HOGY ÉLEDJ!
FEL KELL, HOGY ÉBREDJ!
FEL KELL, HOGY ÉLEDJ!

Mert a Fény tudd, hogy rád talál!
Te csak élj, ne félj, és menj tovább!
Ma is várnak vágyak, új csodák.
Csak hívd hited angyalát!

FEL KELL, HOGY ÉBREDJ...